A beszámoló a bohemeskuvo.hu oldalnak készült. Itt elérhető: http://bohemeskuvo.hu/2016/06/15/bensoseges-diy-eskuvo-egy-balaton-felvideki-szolobirtokon-lili-gabor/

Lili és Gábor története pontosan olyan, mint az esküvőjük: őszinte, kedves, egyszerű és tökéletes. Választásaikból (ruha! helyszín!!), azok szerény visszafogottsága ellenére átjön a kifinomult jó ízlés, sztorijukból és a fotókból pedig a legmélyebb érzelmekkel teli, nem túlbonyolított boldogság. Ez is a kedvenc beszámolóm. Lili tollából.

2012. április elsején találkoztunk először élőben Gáborral. Ugyanis egy ideje már írogattunk egymásnak egy netes társkereső oldalon. Aki ismer minket, nehezen hiszi el, hogy mi tényleg így ismerkedtünk meg, pedig igaz, bevállaltuk, felvállaljuk, hiszen elég jó „vége” lett.
Abban az életszakaszban álmomban sem gondoltam volna, hogy bolondok napján, egy vasárnap délután, a 400-ban találom meg életem szerelmét, akivel pontosan két évvel később már házasok leszünk, közel négy év múlva pedig Vietnámból írom meg az esküvőnk történetét.
Hullámvasút volt a javából. Egy hónap múlva összeköltöztünk, öt hónap múlva kiköltöztünk Hollandiába, kicsit több mint másfél év múlva pedig megtörtént a csodálatos lánykérés, csak kettesben, semmi felhajtás.

Az esküvővel kapcsolatban is ez volt az irányelv. Hamar eldőlt, hogy ebből bizony két esküvő lesz, mert nagyon szerettünk volna az évfordulónkon egybekelni, így április elsején megtartottuk az összesen 5 fős menyegzőnket. Ezt a verziót nagyon tudom ajánlani az izgulósoknak és a control freak-eknek (mint mi magunk). Így sem úsztam meg 40 fokos láz nélkül a nagy napon, de legalább nem kellett 80 ember előtt átélnem ezt.

A lagzi időpontját szeptember 6-ra tűztük ki. Legelsőként a helyszínt kerestük meg, a “rusztikus esküvő Balaton-felvidék” varázsszavak és a Google segítségével. Az első találat egy fotós oldala volt, ahol egy szentantalfai szőlőbirtokon tartott esküvő ugrott elénk és mi azt mondtuk, igen, pont ezt akarjuk. Később, amikor odalátogattunk a Mersics Portára, rájöttünk, hogy a birtoktól pár száz méterre sátraztunk egyszer, nem sokkal a találkozásunk után. A helyszíngazda egy idős bácsi volt, aki panorámás telkén esküvőket fogad és bort termel, amit fel is szolgálnak a násznépnek, illetve ő és a családja szolgáltatják a vacsorát is, mindezt kellemesen jutányos áron.

Lili_Gabor_02Lili_Gabor_19Lili_Gabor_16Lili_Gabor_15

A fotós személye Szlávik Bendegúz (Fairy on Canvas) nem volt kérdéses, ugyanis már régebben kineszeltem, hogy az egyik volt munkatársam profi fotóssá avanzsált, teljesen beleillett a képbe, jó emlékeket őriztem róla (az esküvő óta pedig még jobbakat 🙂 ) és különben sem szerettünk volna idegeneket a nagy napon. Bennell, a fotósunkkal, júniusban jegyesfotózkodtunk a Fishing on Orfűn, ami remekül sikerült, így ezután már 1000%-ig biztosak voltunk benne, hogy jó kezekben vagyunk.

Lili_Gabor_05Lili_Gabor_04Lili_Gabor_03

A hajamat Mózes Reni, Ben barátnője csinálta meg, mindkét esküvőnkre.

Lili_Gabor_01

Ihletet sokat merítettem a Pinterest-ről és az Etsy-ről, a lampionokat például onnan is rendeltem. Minden dekor kelléket magunk szereztünk be, és a család, barátok segítségével díszítettük fel a helyszínt, előző nap.

Lili_Gabor_29

Nekem nem volt kimondott menyasszonyi ruhám, egy rövid, fehér, készen vásárolt ruhában voltam, a koszorúslányok szintén együtt választott, nem varratott ruhát viseltek.

Lili_Gabor_08

A meghívót mi készítettük, egy fotóautomatás 4-es képet sokszorosítottunk és nyomtattunk a hátuljára szöveget, mindenkinek nagyon bejött.

Valójában ez egy kétnapos esküvő volt, a násznép már péntek délután megérkezett Tagyonba, ahol a szállás volt (Vidéki ház), mivel szerettük volna, ha mindenki mindenkivel össze tud ismerkedni, főleg a külföldi ismerősök az itthoniakkal. Bográcsozás, beszélgetés, tánc… személy szerint a péntek estét jobban élveztem, mint magát az esküvő napját.

Két kedvenc mozzanatunk volt az esküvőben, az első maga a szertartás. Ugyanazt az anyakönyvvezetőt hívtuk el, aki áprilisban összeadott minket, így még ő sem volt ismeretlen számunkra. Amikor bevonultunk a romtemplomba (ami közvetlenül a helyszín mellett volt) egy kedves barátunk gitározott és énekelt nekünk, azt hiszem, ez volt életem legmeghatóbb pillanata.

Lili_Gabor_06Lili_Gabor_09Lili_Gabor_10Lili_Gabor_07Lili_Gabor_12Lili_Gabor_13Lili_Gabor_11

A másik kedvenc a buli volt, Gábor zenekara játszott (ő dobolt) és hatalmasat tomboltunk.

Lili_Gabor_20Lili_Gabor_21Lili_Gabor_24Lili_Gabor_23Lili_Gabor_22Lili_Gabor_25

A tortákat négy különböző meghívott családtag, barát hozta, így biztosak voltunk benne, hogy nagyon jót kapunk.

Amit máshogy csináltunk volna: a zenekar után jó lett volna, ha egy DJ átveszi a szerepet, segít a zene keverésében, és nem csak lejátsszuk az előre összeállított playlistet. Bár utólag rákérdeztünk, ez senkit nem zavart.

Lili_Gabor_26Lili_Gabor_27Lili_Gabor_28

Barátságos, családias légkört teremtett, hogy mindenki besegített a szervezésbe, hogy magunk csináltunk mindent az elejétől a végéig. Az esküvő napján már mindenki ismerte a többieket, ez nagyon érződött a hangulaton.

Ha újra esküdnénk szinte mindent így csinálnék, ezen a helyszínen és ezekkel az emberekkel.

Lili_Gabor_18Lili_Gabor_14

Közreműködők:
Fotós: Fairy on Canvas
Helyszín, étel-ital: Mersics Porta
Zenekar: Angry Nerds